A lapszűrés során egyszerre három leválasztási mechanizmus működik. Az első a szitahatás, amikor a lapszűrő a pórusméret tartományánál nagyobb részecskéket tartja vissza. A második az úgynevezett mechanikai visszatartás, amelynek eredményeként a részecskék elakadnak a lap belső szerkezetében kialakult járatokban. A harmadik az adszorptív hatás: ez teszi lehetővé, hogy a szűrőlapokkal igazi mélységi szűrést valósítsunk meg, és ezáltal kolloidokat, mikrobákat és egyéb, töltéssel rendelkező részecskéket kössünk meg. Ez a szűrőhatás adja a boroknak a szűrés utáni csillogó színt.

Az adszorptív hatás során kialakuló zéta-potenciál a szűrőlapok esetében elektrokinetikus leválasztási mechanizmuson alapul. A borok lapszűrése során célzottan csak a kicsi, negatív vagy részleges negatív töltéssel rendelkező részecskék – pl. színanyagok és kolloidok – adszorptív visszatartása valósul meg. A szűrőlapok speciális összetételével, a korábban említett műgyanta mennyiségével beállítható a lapok pozitív töltöttsége (vagyis a zéta-potenciál). Fontos megjegyezni, hogy a zéta-potenciál által kialakított kötések nagyon gyengék, ezért a megfelelő szűrőhatás elérése érdekében be kell tartani az ajánlott szűrési folyadékáramot. A lapszűréssel lényegében két – durva és finom (steril) – szűrési tartományt fedünk le. Durvaszűrés esetén 700 l/m2h, finomszűréskor pedig 350 l/m2h folyadékárammal szűrhetünk úgy, hogy megfelelő legyen a szűrési tisztaság, illetve a mikroba-leválasztó hatás. Amennyiben túllépjük ezeket az értékeket, azzal kell számolnunk, hogy opálos szűrletet kapunk, vagy nem lesz megfelelő a szűrőlap mikroba-visszatartása. Egy 40x40-es méretű szűrőlap tényleges szűrőfelülete 0,14 m2, 60x60-as szűrőlap esetén ez 0,33 m2. A Filtrox cég Fibrafix szűrőlapjai minden szűrési élességben, valamennyi szűrési feladatra megoldást adnak. Természetesen vannak bevált szűrőlapösszeállítások, például AF41H durvaszűrésre és AFST130 sterilszűrésre.